NÉV: Gommba
NEM: Férfi
ÉLETKOR: 43 év
MAGASSÁG: 172 cm
LOKÁCIÓ: Rákóczifalva
MEGFIGYELÉS: 2016 óta
A ZÓNÁBAN: 6 alkalommal
MEGFIGYELÉSEK KARAKTEREI

Joseph Claine [4. szintű Haladó stalker]
A nevem Joseph Claine.
Pontosan nem tudom mikor születtem, valószínű 1978 körül. Gyerek koromban szüleimmel elmentünk világot látni. Sajnos balesetet szenvedtünk, és csak én éltem túl. Árvaként, idegen országban nevelőszülőknél nőttem fel. Amint lehetséges volt, magam is útrakeltem világot látni és szerencsét próbálni. Hallottam egy furcsa helyről, ahol akár gyorsan is meg lehet gazdagodni de veszélyes. Nincs mit vesztenem, megnézem, milyen is az a zóna.

2017:

Egy újabb nap, vagy egy újabb álom. Már nem is tudom. Mióta beléptem a zónába már nem is tudom, hogy mi a valóság, mi anomália és mi álom csupán. Annyira egyformának tűnik, hogy nem tudom eldönteni néha melyik melyik. Összefolynak az események, ugyanakkor mintha néha egy teljesen más világban élném hétköznapjaimat.
Azt hiszem 2016-ban kezdődött az egész. Kalandvágyból és némi nyereség reményében elmentem a "Zónába". Társammal együtt sok küldetésben részt vettünk, majd felfigyeltünk egy különleges részletre. Valami fontos lehet, hamár az összes frakciót fel kell keresni azért, hogy megfejtsük a rejtélyt.
Eljött az idő, az a bizonyos este. Telihold. És megjelentek a monolitok.
"A szertartást nem zavarhatják meg. meg kell akadályozni őket."
Naivan az összes lőszerünket rájuk pazaroltuk, eredménytelenül. Majd összerogytunk. Három fénylő, áttetszőnek tűnő alak hajolt fölénk.
"Csatlakoztok hozzánk? Vagy meghaltok!" Nem volt kérdéses egyikőnknek sem. Szinte egyszerre mondtuk "Inkább a halál!"
Hirtelen sötét lett. És mégis, mintha csak egy álom lett volna az egész. Hiszen itt vagyok. De mégis, mintha foglyul ejtett volna a zóna. Újra és újra a zónában ébredek, mintha csak egy éjszaka telt volna el. De néha megváltoztatja a zóna a külsejét. És ott van az a másik világ, szinte szürke és semmitmondó. Most melyik a valódi és melyik csupán álomvilág?
Nem tudom. De a Zónában élek, a másik világban szinte csupán létezek.

2018:

Úgy halottam egy elit alakulat jön a zónába, megpróbálok beállni közéjük. A Duty úgyis hasonló elvekkel rendelkezik mint én. El kell pusztítani a szörnyeket, és megszüntetni az anomáliák kialakulását. Néha még érzem annak a rejtélyes estének a "sebeit", de továbbra sem értem.

2019:

A Duty egy tényleg remek csapat. Mint egy család. Fél szavakból értjük egymást, és összetartásban nincs hiány. A katonaság eltűnt. Nekünk kell a rendre is felügyelni.
A monolit egyre erősödik ismét. Az a hír járja, hogy valami segítségével el akarják törölni a zónahatárokat. Kell nekik az egész föld.
Eljött a nagy pillanat. Megtudtuk hol készül a monolit a szertartásra. Lőszer van bőven, indulhatunk.
Úgy látom nem csak mi akarjuk megállítani a monolitot. Rohamra!
Ezek visszatámadnak! Még jó, hogy a felcser mögöttem van, azóta már halott lennék, amennyi találatot kaptam. Nem érzek semmit a sok gyógyszertől, de tudom, le kell őket győzni. Vagy ők pusztulnak, vagy én, de nem adom fel!

Sikerült!
Megállítottuk a monolitot. Viszont kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása. Mindenem fáj, és vérzik is. Ha túlélem elhagyom a zónát!
További megjelölt képek =>


Lajos [1. szintű Zöldfülű stalker]
Volt egy házam, volt egy gyönyörű feleségem, viszont szegényesen éltünk. Azt hallottam, hogy a zónában hamar meg lehet gazdagodni, hát elmentem oda.
Nem is tűnt fel, hogyan rohan az idő, de sok pénzt sikerült összeszednem, és hazaküldeni. Mikor úgy gondoltam, már tekintélyes vagyont összeszedtem, hazamentem.
Haza? Az asszony már más férfival élt, és gyerekei is lettek. A házamba nem engedett be, mondván lemondtam róla, mikor a zónát választottam őhelyette. Bezzeg a pénzem jó volt neki.
Elhatároztam, hogy a maradék pénzből vodkát veszek, és addig iszok, amíg élek.
A zónában tértem magamhoz. Ez jel. Nameg a vodka is, hiszen az is jött velem. ...
További megjelölt képek =>


Borisz Zajcev [1. szintű Zöldfülű stalker]
A nevem Borisz Zajcev.
Egy tanyán születtem, annyit tudok tavasszal. A szomszéd tanyája egy napi járófölre volt lóval. Birkatenyésztéssel és földműveléssel tartotta el a család magát. Én inkább a birkákat őriztem, mint a földet túrtam. Nagyapám megtanított hogyan kell bánni a puskával. A birkákat meg kell védeni a farkasoktól elvégre. Megszerettem a lövöldözést, igaz néha kaptam érte, hogy ne pazaroljam a lőszert. Egyik alkalommal a hadsereg vitt a birkákból. Megkérdeztem "ott lehet -e sokat lőni? Mert akkor beállnék én is közéjük!"
Pár év lövöldözés után kaptam kitüntetéseket, meg a zsoldomat is megemelték. Sikerült beszerezem egy "jenki" mesterlövészpuskát. Mikor kipróbáltam, a parancsnokom habzó szájjal ordítozva kérdezte "Mit képzelek én?, meg "Honnan szereztem ezt a kézi ágyút?" Nem tetszett neki az őszinte válaszom, hogy a zsoldomból vettem ezt az "50-es" puskát. Jól jön majd itt.
El akarta venni. Nyugodjék békében. Most meg azt mondják, vagy kivégeznek, vagy megyek valami zónába rendet rakni. Azt kérdeztem ott lehet -e lövöldözni? A vállapos rámmosolygott, és kacagva mondta, "még meg is fogom unni a sok lövést".
További megjelölt képek =>